1119 Budapest, Mérnök u. 39.

Tel: +36 1 203 0283

Fax: +36 1 883 3636

E-mail: info@gdf.hu

A díj névadója

Az informatika területén elért kimagasló tanulmányi eredmények, az informatikai alkalmazások során tanúsított kreatív hozzáállás, valamint a távoktatás és tudásmegosztás korszerű módszereinek kidolgozásához, adaptálásához vagy elterjesztéséhez köthető szellemi teljesítmény és azok gyakorlati megvalósításának fokozott elismerése és megbecsülése érdekében az LSI Kuratóriuma az Alapító Okiratban megfogalmazott célokkal összhangban úgy döntött, hogy díjat alapít a széles értelemben vett innovációs folyamatban eredményesen tevékenykedő főiskolai és egyetemi hallgatók elismerésére.

A díj Dr. Kovács Magdáról, az LSI Informatikai Oktatóközpont a Mikroelektronika Alkalmazásának Kultúrájáért Alapítvány létrehozójáról és megszervezőjéről kapta nevét. 

A Nemzeti audiovizuális Archivumban őrzött, 2003-ban készített portréfilm Kovács Magdával.

 

Dr. Kovács Magda szakmai életrajza

1954: A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán diplomát szerzett.

1965: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát kapott.

1977: Egyetemi doktorrá avatták.

1996: PhD tudományos fokozatot szerzett.

 

Már pályája elején az elektronika közelébe került, 1955-1973. között a következő intézményeknél és területeken dolgozott:

1955: Minőségvizsgáló laboratóriumi mérnök az ORION Gyárban.
1956: ÉVITERV; tervezőmérnök (Színházi elektronikai berendezés tervezése).
1959: Csepel Fémmű; fejlesztőmérnök (Izotópos vastagságmérő fejlesztése).
1963: KGM Automatika Titkárság; a digitális technika területén szakági főmérnök (Digitális áramkörök tervezése diszkrét komponensekkel).
1973: Híradástechnika Ipari Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs (Integrált áramkörök fejlesztése).

 

1979-ben nagy feladatba kezdett, létrehozta az LSI Informatikai Oktatóközpont a Mikroelektronika Alkalmazásának Kultúrájáért Alapítványt (ekkoriban ez újszerű intézmény típus volt), illetve munkaszervezetét, az LSI Informatikai Oktatóközpontot, melynek kezdettől fogva, betegsége súlyossá válásáig vezetője volt. Az LSI rövid időn belül a hazai számítástechnikai kultúra elterjesztésében, az oktatásban, de különösen a könyvkiadásban széles körben elismert intézménnyé vált.

 

1992-ben siker koronázta többéves erőfeszítését egy nyitott, távoktatási módszerrel oktató intézmény létrehozására. A SZÁMALK-kal együttműködésben létrejött a Gábor Dénes Főiskola, amelynek alapító főigazgatója volt.

 

Dr. Kovács Magda a hazai távoktatás egyik prófétája volt

A Gábor Dénes Főiskola fontos küldetésének tekintette azt, hogy országos távoktatási hálózaton keresztül „házhoz vigye” a tanulás lehetőségét. Mindenki számára tegyük hozzáférhetővé a tanulást – ez az elv vezérelte.

A Főiskola alapítását követő közel másfél évtized egyik kiemelkedő teljesítménye volt az egykori szovjet laktanyából kialakított Bécsi úti Campus létrehozása.

A Főiskolán tanszékvezető főiskolai tanárként (Számítógéprendszerek és rendszerszoftver tanszék), az Informatikai Rendszerek Intézete vezetőjeként, főigazgatóként (1992-1997-ig; 2002-2004-ig) jelentős befolyást gyakorolt a Főiskola működésére, miközben nagy munkabírásával az LSI feladatai megoldásának vezénylését is „kézben tartotta”.

 

Szakmai tudományos tevékenységét 134 publikációja jelzi.

 

 

Munkásságának elismerését kitüntetései mutatják

1986: Ifjúságért Érdemérem  
1987: Munkaérdemrend ezüst fokozata
1989: Szocialista Kultúráért Érdemérem
1992: Tarján-díj (Neumann János Számítógéptudományi Társaság)
1993: ERCOLE D’ORO Ad iniziativa dell’ Accademia Internazionale per gli Studi Economici e Sociali, Róma
1997: Magyar Köztársaságért Érdemérem Középkeresztje
2000: Gábor Dénes-díj
2004: Gábor Dénes Nívódíj

Elismerést jelentett az is, hogy 2004-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tanácsa „címzetes egyetemi tanári” címet adományozott számára.

 

Aktív szakmai és szociális életet élt

Nagyon büszke volt arra, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsában igen aktív tevékenységet végzett, a Főiskola és az LSI is többször volt házigazdája a szervezet tanácskozásainak, konferenciának.

Nagy empátiával fordult az emberekhez. Mindig kész volt munkatársai problémáinak megoldását magára vállalni, ahol tudott segített.

 

2006. szeptember 6-án, 75 éves korában halt meg.